Dióhéjban a felszerelésekről

Mi is kell egy kellemes nyári naphoz a vízparton? Természetesen maszk, uszony, légzőcső és persze napsütés. Nincs is jobb, mint a víz felszínén ringatózni, bámulni a halakat, megcsodálni a víz alatti növényzet lassú mozgását, ahogy az áramlás ide-oda lengeti. A kellemes kikapcsolódást azonban tönkreteheti a rosszul megválasztott felszerelés, vagy az olyan ismeret hiánya, amelyre az ember idővel ugyan szert tehet, ám a tanulópénzt kénytelen megfizeti.

Hogyan válasszunk felszerelést?
Szerencsére manapság ez már nem probléma, hiszen számos szaküzlet, vagy óriási sportáruház ontja magából a maszkokat, uszonyokat, légzőcsöveket, segítséget pedig mindenhol kapunk. Mégis van néhány fontos részlet, amivel érdemes tisztában lenni.

Sose a márka legyen a fő szempont a felszerelés kiválasztásánál!
Az üzletekben csak támpontokat adnak, a végső döntést nekünk kell meghozni. Csak akkor vegyük meg az adott felszerelést, ha maximálisan meg vagyunk vele elégedve.
A felszerelés megvétele nem jár együtt a tudással, ami a megfelelő használatukhoz szükséges. Keressünk valakit, vagy valakiket, akik velünk merülnek, vagy legalább megtanítanak az alapokra. Célszerű gyakorlott búvároktól segítséget kérni, vagy beiratkozni egy szabadtüdős tanfolyamra.

Maszk
Kiválasztásánál az elsődleges szempont a jó illeszkedés és a kényelem.
Tegyük az arcunkhoz a maszkot úgy, hogy a fejpántot nem használjuk. Orrunkon keresztül enyhén szívjuk ki a levegőt a maszkból. Amennyiben a maszk a helyén marad anélkül, hogy hozzáérnénk (és a pántot sem használjuk), az illeszkedés tökéletes. Ezután már csak arra kell figyelnünk, hogy a maszk műanyag kerete ne nyomja sehol az arcunkat (pl. homlok, orrnyereg stb.).
Amennyiben szemüveget hordunk és erre a merülések alatt is szükségünk van, beszerezhetünk dioptriás maszkot is (a búvárboltokban pontos felvilágosítást adnak az árakról, típusokról stb.), ám ennek nagyobbak a költségei.

Uszony
Különbséget tehetünk pántos és papucsos, kemény és lágy uszonyok között. Mindegyik mellett vannak érvek és ellenérvek, amelyeket a végtelenségig lehetne sorolni. Szabadtüdős merülésekhez én mégis a papucsos változatot javaslom. Olcsóbban beszerezhető, mint egy pántos és nem kell hozzá búvárcsizma.
Kiválasztásánál arra figyeljünk, hogy a papucsos rész kényelmes legyen, ne nyomja sehol a lábfejet, de mégse lötyögjön (egy jó uszony több órás vízben való tartózkodás után sem válik kényelmetlenné). Csak akkor vegyük meg az uszonyt, ha felpróbáltuk és tökéletesen kényelmes. Amennyiben korábban még nem úsztunk uszonnyal, érdemes egy lágyabbat választani. Ezzel megelőzhetjük az idő előtti kifáradást, vagy egy kellemetlen vádligörcsöt.

Légzőcső (sznorkel)
Számtalan variáció létezik. Szelepes, nem szelepes, "száraz" és nedves stb. Kiválasztásakor arra figyeljünk, hogy a csutora része kényelmes legyen, tehát sehol se dörzsölje az ínyünket. Felnőtteknél a légzőcső belső átmérője 2 cm legyen (ma már szinte kivétel nélkül mindenhol ilyet lehet kapni).
A régi ping-pong labdás, vagy kupakos végű megoldásokat felejtsük el!
Nem érdemes azokat a légzőcsöveket sem megvenni, melyeknél a csutora rész egy lágy bordás csőhöz csatlakozik. Ezekből a légzőcsövekből képtelenség teljesen kiüríteni a vizet, mindig marad bennük egy kevés. Ilyenkor a légzés során ,,szörcsög" a sznorkel, ami nem jó, viszont rendkívül bosszantó.
Minden légzőcsőhöz tartozik egy gumipánt, tartócsipesz, melynek segítségével a légzőcsövet a maszk pántjához erősíthetjük. Ennek két szempontból van jelentősége; nehezebb elveszíteni a sznorkelt, valamint a felszíni légzésnél stabilan áll, nem fordul a vízbe.

Kés
Bár a kés az úgynevezett ABC felszerelés (maszk, uszony, légzőcső, kés) része, egy kezdőnél feleslegesnek tartom. Nagyobb hasznát veszi egy tapasztalt társnak, aki, probléma esetén a segítségére lehet (és majd a kés használatára is megtanítja), éppen ezért SOSE MERÜLJÜNK EGYEDŰL!

Ruha
Igazából nem búvárruháról lenne szó, hanem egy köztes megoldásról, pontosabban egy egyszerű pólóról és igény szerint egy rövidnadrágról. Itt a ,,ruha" elsődleges feladata a bőr védelme az erős napsugárzástól, valamint a sérülésektől. Gondoljunk csak bele, amikor az ember szép és érdekes dolgokat lát a vízben, az időre szinte sosem figyel oda. Reggel bemegy a vízbe és hosszú órákon át úszik, lebeg a felszínen. A hátat ilyenkor nem védi semmi a káros sugaraktól, naptejről pedig felesleges beszélni, hiszen a vízben pillanatok alatt lemosódik. Ilyenkor egy kiöregedett póló remek szolgálatot tehet. A rövidnadrágot abban az esetben ajánlom, ha olyan helyen akarunk merülni, ahol a vízbejutáshoz kénytelenek vagyunk leülni az érdes sziklákra, miközben a hullámzó víz akár nagyokat is dobhat rajtunk. Ilyenkor könnyen elveszíthetjük az egyensúlyunk, arrébb csúszhatunk, ami a bőr sérüléséhez vezethet. Egy rövidnadrág - amit nem sajnálunk a cél érdekében feláldozni -, tökéletesen elegendő védelmet nyújthat. Homokos tengerpartoknál különösen bosszantó lehet, amikor úszás közben a homok kerül az uszony papucsos részébe és kidörzsöli a lábfejet. Ezt egy egyszerű pamut zokni felvételével ki is küszöbölhetjük.
Természetesen nem probléma, ha valaki rögtön az elején vesz egy rövidujjú, rövidszárú búvárruhát neoprén zoknival, azonban a nagy beruházások előtt érdemes próbát tenni az olcsóbb, de az élvezeti értéket egyáltalán nem csökkentő megoldásokkal.

Bója
Szabadtüdős merüléseknél a bóját általában a búvár testéhez, vagy ólomövéhez erősítik egy tetszőleges hosszúságú kötéllel. A bója biztonságot jelenthet a motorcsónakok, szörfösök elől, hiszen egyértelműen jelöli a búvár helyét. A gyakorlatlanság azonban itt is probléma, hiszen amennyiben nem tudjuk megfelelően kezelni a bója kötelét, könnyen beleakadhatunk, ami akár súlyos balesetet is eredményezhet. Éppen ezért kezdetben inkább olyan védett helyeken merüljünk, ahol nem szükséges a bója használata (pl. nyugodt kis öblök, strandrészek stb.).

Ólomöv
Az elején valószínűleg nem fogunk búvárruhát használni, így az ólomöv is felesleges.

A felszerelés használata

Mint ahogy a cikk elején utaltam rá, érdemes összeismerkedni nálunk tapasztaltabb búvárokkal és a segítségüket kérni. Velük sokkal gyorsabban elsajátíthatjuk a legszükségesebb tudnivalókat, gyakorlati elemeket, ráadásul kellemes társaságba csöppenünk, akikkel mindig nagyobb élményt jelent a merülés.
A felszerelést első alkalommal érdemes uszodában kipróbálni. Társaink segítségével itt megszerezhetjük az olyan alapvető elméleti és gyakorlati tudásanyagot, mint a felszerelés megfelelő használata, helyes úszástechnikák, egyenlítés stb.

Apróságok
A szabadtüdős merüléshez is rengeteg apróság tartozik, melyekben nincs semmi rendkívüli, viszont kényelmesebbé teszik a kikapcsolódásunkat.

Néhány alapvető gondolat:

• Sose merülj egyedül! Mindig legyen veled valaki, aki a segítségedre lehet, amennyiben szükséged lenne rá!
• Keress olyan tapasztalt búvárokat, akik megtaníthatnak a szabadtüdős merülésre, a felszerelés használatára és segítséget nyújthatnak a kezdeti lépések megtételében. Lehetőség szerint iratkozz be egy szabadtüdős tanfolyamra, mert így rövidebb lesz a betanulási időszak, és megkíméled magadat az esetleges (és felesleges) kudarcélményektől.
• A merülőhely kiválasztásakor győződj meg arról, hogy nem járnak-e arra motorcsónakok, szörfösök, hajók, vagy bármi egyéb, ami veszélyes lehet rád a felszínen. Szükség esetén keress másik merülőhelyet.
• A parton tartózkodó ismerősöknek, társaknak pontosan magyarázd el és mutasd meg, hogy a vízben merre leszel, és hogy körülbelül mennyi ideig tart a merülés.
• Főleg a hazai viszonyokra való tekintettel kérdezz rá, hogy az adott helyen (bányatavaknál, horgásztavaknál) bemehetsz-e a vízbe, van-e fürdési tilalom stb.
• Merülés előtt ne fogyassz szénsavas üdítőket, kávét vagy teát. Merülés előtt 1-1,5 órával már ne egyél semmilyen megterhelő, hosszas emésztést igénylő ételt. Egy kevés csokoládé, szőlőcukor vagy gyümölcs (pl. banán) tökéletesen elegendő.
• Merülés után, pótold a folyadékveszteségedet vízzel!
• Ne hozz ki semmi olyat a vízből, amit előtte ne vittél volna magaddal. Ez alól egyetlen kivétel van, az pedig a szemét...